A harmincas éveknek mindjárt vége van
Nehéz álmokba ringatom magam
Csak én látom, hogy mindenki látja már
És mintha nem lenne semmi baj, úgy csinál
A szerelem pedig nem nagyon válogat
Nem keres mindig könnyű korszakokat
Úgyhogy itt állunk, a semmi közepén
Az időből kiesve, te meg én
Zebrákon sietve, te meg én
Nem szeretném elfelejteni
Hogy nincs már mit elfelejteni
Nem szeretném elfelejteni
Hogy nincs már mit elfelejteni
Nem szeretném elfelejteni
Hogy nincs már mit elfelejteni
Nem szeretném elfelejteni
Hogy nincs már mit elfelejteni
Hogy nincs már mit elfelejteni
Comments (0)