A léghajó orrából emberek néznek a parton elterülő, végtelen városra
Egy basszusgitáros a falnak támaszkodva
egy lányra gondol, akit nem hívott vissza
Közben a tankok elindulnak a házak felé
Halk zene szól, valaki ásít, a szemében látszik a csillagos ég
A behúzott függönyök mögötti szobában
tévé ragyog, fényében ketten fekszenek
Az ablak alatt három részeg
kollégista röhögve integet a repülőgépeknek
Az egyiken egy öltönyös férfi a második kávéra vár
Kinéz a holdra, a szárny mellett jobbra furcsán fénylik a látóhatár
Rakéták szállnak a verebekkel
Távolról látszik még a tenger
Átkelünk a házakon és átkelünk a réteken
Minden egyes pillanatban minden élet végtelen
Szétfújja a szél a történetek szálait
A halványuló dombtetők felett
Az adótorony mellett kecskék
legelnek, a hosszú, törtfehér épület udvarán
A szárítókötélen színes ruhák
lógnak, ezer meg ezer meg ezernyi éve már
Az útról egy autó lassan a fák közé hajt
Kutyák ugatnak, ebédet főznek, minden mozdulat örökké tart
Rakéták szállnak a verebekkel
Távolról látszik még a tenger
Comments (0)