Haj de keskeny, haj de sáros az a rejtek, füvesút
Amelyen a szegény honvéd egymagában indult
El is indult, meg is járta szélsebes vágtában
Jó éjfélkor zörgetett a csárda kapujában
Csatát álltunk, az hiába, el is veszítettük
Pergőtűzben, túlerőben meg nem is győzhettük
Ott veszett az színe-java már az ifjúságnak
Keserves lesz a bánatja majd az jó anyáknak
Barátom, barátom, értem ne sírj
Új útra lépek, s lángot adok át
Éltem, míg élhettem
És e lángot te vidd tovább
Három kislány kiment a temetőbe
Mind a három letérdepelt a földre
Az egyikük felnézett a nagy égre
Mért is lettem katona szeretője?
Egy közülük felnézett a nagy égre
Mért is lettem katona szeretője?
Piros vérünk nehéz sebben feketeföld felitta
Gyenge testünk erdők vadja, hollók martaléka
Vége van már szabadságnak
Vége vagyon harcnak
Koldusokként az hazánkban
Leszünk, hogyha hagynak
Vége van már szabadságnak
Vége vagyon harcnak
Koldusokként az hazánkban
Leszünk, hogyha hagynak
Barátom, barátom, értem ne sírj
Új útra lépek, s lángot adok át
Éltem, míg élhettem
És e lángot te vidd tovább
Barátom, barátom, értem ne sírj
Új útra lépek, s lángot adok át
Éltem, míg élhettem
És e lángot te vidd tovább
Comments (0)