Néha visszajönnek
És nem maradnak
Körbenéznek
És nem akadnak
Fenn már semmin
Ők már régen lemondtak rólunk
Már nem kérdezik: vajon miért
Vagyunk ott, ahol mindig is voltunk?
Tudja faszom, tényleg, miért?
Mások messze mentek
Messzebb, mint amit
Beterveztek
Ők azok, akik végeztek
És soha többé már vissza se jönnek
Hogy megkérdezzék, hogy vagyunk
Nem gyötri a kétség őket
Hogy vajon egyszer mi is meghalunk?
Mi pedig
Itt ragadtunk
Elszavalni
A Talpra magyart
És lapátolni szenet, szart
És közben vígan kurvaanyázni
Reggel, délben kurvaanyázni
Az utcán, téren kurvaanyázni
Csak kurvaanyázni, kurvaanyázni, kurvaanyázni
Comments (0)