Egyszer lássuk még, hogy a régi féynek tényleg égnek
És a nevük Dícsőség, értünk szól a győzelmi ének.
Egyszer mondjuk még: "lemostuk a gyalázatot",
Mit reánk mért az Ég, mások és az évszázadok.
Miénk ez a tépett Zászló, tízmillió, csendes, fájó szó.
Egyszer lássuk még, hogy minket néznek, ünnepelnek
Úgy ahogyan rég, ledobva sok súlyos terhet.
Miénk ez a tépett Zászló, tízmillió, csendes, fájó szó.
Egyszer még az Életben, a sok hétköznap Ünnep legyen
Még egyszer Győzelem, Neked és Nekem.
Egyszer lássuk még, hogy a viharfelhőt keltők előtt,
Bezárul az Ég, megérzik a Csendes Erőt.
Egyszer halljuk még, ősi nevünk szép csengését
Úgy, ahogyan rég, érezzük a büszkeségét.
Miénk ez a Dicső Zászló, tízmillió hangos, jogos szó.
Egyszer még az Életben, a sok hétköznap Ünnep legyen
Még egyszer Győzelem, Neked és Nekem.
Egyszer még az Életben, a sok hétköznap Ünnep legyen
Mondjad ezt, én elhiszem, ennyi jár Nekem...
Comments (0)