Ó, Istenem
Angoloké lett a városom
Angoloké lett a városom
Ami nem is az én városom
De az én városomban
Már senki nem ismer meg
A régi városomban
Már senki nem ismer meg
Ó, az emberek
Nem szeretik úgy a zongorát
Nem szeretik úgy a zongorát
Mint a dobokat és a gitárt
És én majdnem elfelejtem
Hogy nem tartozom senkinek
Nem tartozom semmivel
Ezeknek az embereknek
Nyári délután
Percenként fékező buszon
Mondom magamnak, nincs bajom
Csak elképzelem vagy gondolom
És a szemedben az arcom
Visszatükröződik
És a szememben az arcod
Visszatükröződik
Comments (0)