Adott, és nevelt kacagó, dús ártatlan világ
Zengte énekét, Nap ragyogta színes hajnalát
Nyárról énekelt, fakadó, még sápatag virág
Élte életét, fény színezte míves, szép szavát
Kósza szél felelt, elmesélte ősi szép regét
Az égig érő fát, lombja közt esthajnal csillagát
Éji ég alatt az egy csillag lángja útra kél
Gyúlatlan ragyog, és végül újra nyárba ér
Új életet hoz majd a Fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra Nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér
Új életet hoz majd a Fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra Nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér
Új életet hoz majd a Fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra Nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér
Új életet hoz majd a Fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra Nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér
Comments (0)