Mikor nevetgéltünk önfeledten
Rámtört a halálfélelem
Elhesegettem, és fölnevettem
Vicces a magánéletem
De ott maradt a levegőben
És fojtogatni kezdett
Ő Fut utánam, de ma leelőztem
Úgy megijesztett
Az őrületbe kerget, állandóan ott terem
Hogy most, vagy most, vagy most
Vagy most leszek holt tetem
Vagy másnak esik baja, néha elképzelem
És megölöm minden szerettemet, jelképesen
A különbség közénk is éket ver nagy zavartan
Hogy szerinted nincsen véletlen
Szerintem csak az van!
És hülyének nézlek
De legbelül csupán irigykedem
Hogy neked a halál sokkal kevésbé reménytelen
Neked van istened
Neked vannak bolygóid
Rád angyalok vigyáznak
Te manifesztálsz
Neked halottak súgják
Hogy van értelme a világnak
Te úgy gyászolsz, hogy az is okkal történik
A hibáidtól eljutsz az üdvösségig
De mindegy, hogy kinek kisebb a magánya
Úgyis beledöglünk mind a halálba!
Comments (0)