A kalitkába zárt madár
Egyre ritkábban fütyül már
Megszokta rég azt a szűkös kalitkát
Neki az egész világ csak annyi, amit lát
Dehát előbb-utóbb úgyis minden rab
Megszereti a saját börtönét
Félelem így, kényelem úgy
Mint csikket, ugyanúgy nyomja el ösztönét
Pedig a kalitkának nyitva az ajtaja
Elrepülhetne, ha tényleg akarna
Fogd meg a kezem, én majd elkísérlek
A komfortzónádon kívülre
Megszoktad a szellőt
De most már minden más lesz
Tomboló tornádó szívünkben
Tomboló tornádó szívünkben
Jól van ez így, szép ez a táj, szép
Csak kár, hogy az ablaküveg csupa horogkereszt
Jól van ez így, jó ez a srác
Csak kár, hogy az agya üresedő borosrekesz
Gyere kapjunk szárnyra
Pihekönnyű onnan a hazaút
Még ha néha kicsit sárga
Még ha néha egy kicsit savanyú
Fogd meg a kezem, én majd elkísérlek
A komfortzónádon kívülre
Megszoktad a szellőt, de most már minden más lesz
Tomboló tornádó szívünkben
Tomboló tornádó szívünkben
Tomboló tornádó szívünkben
Fogd meg a kezem, én majd elkísérlek
A komfortzónádon kívülre
Megszoktad a szellőt, de most már minden más lesz
Tomboló tornádó szívünkben
Tomboló tornádó szívünkben
Tomboló tornádó szívünkben
Comments (0)