Itt van, lásd,
A maradék részből,
Vágtam darabot.
A várostól messze
Járnék már,
De maradok.
Nem fáj,
Köpd le az arcom hogyha látsz.
Most elvehetnéd mindenem,
Hiszen úgysem fáj már semmi sem.
Valahol, nem csak napfénnyel süt rám a hold,
Biztos, hogy sokkal jobb már,
Nem száll az arcomba por,
És nem fáj már többé nekem az ami volt.
Úgy vágyom a fényre,
Mint a tüdőm a levegőre,
Úgy akarok látni,
Mint soha talán.
Nem fáj,
Köpd le az arcom hogyha látsz.
Most elvehetnéd mindenem,
Hiszen úgysem fáj már semmi sem.
Valahol, nem csak napfénnyel süt rám a hold,
Biztos, hogy sokkal jobb már,
Nem száll az arcomba por,
És nem fáj már többé nekem az ami volt.
Comments (0)