Hiába hív, hiába fáj
Hiába szól, hiába vár
Hiába átkoz, hiába tép
Míg nem folyik a vér
Dobog még, ám rég nem érez
A felszínen hagy, élve még
Ébren tart,s a mérgét kéjjel
Szórja bennem szerteszét
Menj el
Üvölt a józan ész
Menj el
Itt a lassú végzet tép majd szét
Szó, szemszálka, sírás vagy penge
Mindennap újra szúr
De mindegy milyen mélyre fúr
A vér ott már a tiéd
Itt már nincs veszély - édes
Innen már nincsen visszaút
Gyújts újat, s add majd hátra
Szívjuk el szótlanul
Itt már nincs remény - hidd el
Láttunk már mindent, s elbuktunk
Dőlj hátra, élvezd a műsort
Pont ilyen, ha nincs kiút
Pont ilyen, ha nincs más
Ha nincs más
Élünk még, ha ez még élet
Lejjebb is van - mondjam még?
Mint mélybe vágyni, célt keresve
Hogy együtt törjük szerteszét
Nem fáj
Pont ilyen, ha nem fáj
Vágyunk rá, mert nem fáj
Élvezzük, hogy nem fáj
Még
Comments (0)